Nagyon régen jelentkeztem, de mivel az utóbbi időben szinte minden nap hímezgetek valamit, és napok óta gondoltam a blogomra is, így újra itt vagyok.
2 éve nyáron befejeztem (természetesen az utolsó pillanatban) a Renato Parolin: La fuxia képet. Unokaöcsémék esküvőjére volt nászajándék.
Egy kicsit béna képem van csak róla, mert itt már csomagolva van.
Nagyon sokat elszöszmötöltem ugyanis a belső szívvel. Ott igazából virágnak kellene lennie, de én a nevük kezdőbetűit szerettem volna hímezni. De aztán nem tudtam hova, merre, milyen betűtípus, jó lesz-e... Ezért lett az utolsó pillanatra kész, és már nappali fénynél nem tudtam fotózni, az estiek meg borzalmasak lettek, ezért maradt az esküvő napjára a fotó, már becsomagolva.


2 megjegyzés:
Hű, de régen láttalak! Örülök, hogy újra előkerültél, és főleg, hogy ilyen szépet hoztál mutatóba. Gondolom, örült az ajándéknak az ifjú pár.
Köszönöm! :) Aranyos vagy, jól esik, hogy írtál!
Igen, örültek neki, kint is van a falon a lakásukban!
Megjegyzés küldése