2010. január 26., kedd

Fájdalom :(



Tegnap reggelre tatám meghalt. Többé nem láthatom :(
Ő az első nagyszülőm akit elveszítettem. Próbálom elfogadni és feldolgozni.
Hímezni nem tudok, mert közben jár az agyam. Csak akkor jó bármi is, ha teljesen eltereli a figyelmem.
A kép amúgy most karácsonykor készült, tegnaphoz pont 1 hónapja...

16 megjegyzés:

Edit írta...

Sajnos, ezt mindannyian megéljük előbb-utóbb. :( Gondolj rá mindig szeretettel!
Részvétem! :(((

Barbi írta...

Igaza van Phannak, előbb-utóbb sajnos megtörténik. Velünk is így volt az utóbbi hónapokban. 4-ből 3 nagyszülő. Szóval teljes mértékben átérzem, mit érzel. Részvétem.

Kriszti írta...

Részvétem!
Sajnos Nekem már egyik nagyszülőm sem él. :(

Ani írta...

Őszinte részvétem Valika.... Nekem már egy nagyszülőm sincs, pedig még fiatalnak érzem magam :(

Móni írta...

Őszinte részvétem. :( Nekem már férfi ágon haltak meg a rokonaim: mindkét nagypapám, apukám..... Átérzem, mit érzel! :(

Jucus írta...

De sajnálom! Őszintén együtt tudok érezni veled! Nekem sincs már egy nagyszülőm sem sajnos.

Mónika írta...

Őszinte részvétem Valika! Nekem is egy nagyszülőm van már, de gyakran eszembe jutnak a többiek. És amíg emlékezünk rájuk, addig valamilyen szinten velünk maradnak. Na meg testvérek, nagybácsik, rokonok vonásaiban, termetében visszamosolyognak a kedves szemek.

Judit írta...

Nagyon sajnálom.
Nekem sincsenek már...

Edit írta...

Nagyon sajnálom én is, fogadd őszinte részvétem. S ahogy Phan írta, gondolj rá sok szeretettel.

Judit írta...

oszinte resztvetem.

Dóra írta...

Őszinte részvétem!

Szegedi lány írta...

Őszinte részvétem.
Sajnos, én az anyai nagyapámat nem ismertem, anyai nagymamámra sem emlékszem, négy éves koromban halt meg.
Ti kaptatok lehetőséget a sorstól, hogy együtt lehessetek. Emlékezz rá sokáig szeretettel.

Polly írta...

Őszinte részvétem :(

Valikaa írta...

köszönöm indenkinek a kedves szavakat

Dora írta...

Nagyon sajnálom :( Őszinte részvétem!

Lonci (Győr) írta...

Részvétem!
Az én nagymamám 74-ben halt meg, de azóta szinte nem telik el nap, hogy ne gondoljak valamilyen formában rá. Sajnos a szüleim sem élnek már:-(((
Nagyon sokszor eszedbe fog jutni, veled marad!