Dióhéjban

Úgy érzem adós vagyok egy kis beszámolóval.
Az elmúlt 1-2 hónap amikor elvesztem nagyon tartalmas volt, nagyon sok minden történt velem.
Ez a blog nem arra van, tudom, de azért akik ismertek, lehet egy kicsit érdekel valakit.
Egynek ugye ott van a suli. Komolyan mondom, a tanárok próbálgatták, meddig bírjuk, mennyire bírjuk. Hát nem semmi volt... volt olyan hetem amikor 4 nap alatt 9 zh-m volt, 2 leadandó tervezetem és egy mikrotanításom. Alig aludtam, tanultam és készültem ... ÉS természetesen mind fontos, mindnek meg kellett lennie, hogy sikerüljön a félév. Azon a héten a hétfőm volt a legdurvább, reggel 8-tól 3-ig 4db zh-t írtam folyamatosan, és utána még 7-ig órám volt. Ellenségemnek nem kívánnám. De szerencsére túl lettem rajta, vettem az akadályt, csak utána 3 napig alig voltam magamnál.
De nekem elvileg most ez a dolgom.
Volt még több húzós hetem, de azért e mellett nem is érdemes megemlíteni.
Közbe sajnos a családban is összejött minden. De erről nem akarok nagyon bőven írni, ki tudja ki olvas.
Röviden:
A tatám egyik reggelre szélütést kapott, az orvosok bizonyos okok miatt nem tudnak tenni semmit. És valami iszonyatosan nagy csoda történt, mert azóta valamivel jobban van, és alig várom, hogy holnap haza menjek és lássam.
Az unokaöcsémnél újra gondok lettek, megint kijött a rák, ki kellett venni az egyik veséjét. Mint derült égből a villámcsapás, hisz már tünetmentes volt, én meg optimistán gondolkodtam...
Ezek kegyetlenül megviseltek és a legnagyobb hajtásban jött, gondolkozni alig tudtam, nem akartam itt lenni Szegeden, otthon akartam lenni... de nem lehetett...
Azért jó dolog is történt, unokatestvéremnek megszületett a kisfia. :) Szüleim most mennek majd hétvégén, én a vizsgaidőszak miatt nem tudok 2 napot most az időmből erre szánni, pedig olyan jó lenne látni.
Mostanra azért jobb lett midnen, és én is kezdek lenyugodni...

Igyekeztem rövid lenni, azért ez nem teljesen jött össze. Hisz még mennyi mennyi mindent mesélhetnék...



Jó éjt!