2008. szeptember 22., hétfő

Kezd minden pozitívra fordulni

Voltak kisebb nagyobb gondjaim a technikával (fényképezőm) is és az életben is, de úgy néz ki, kezd kiderülni az ég a fejem felett. Ez a 3-4 hét szinte kiesett az életemből, állandó rohanás volt és sokminden nem sikerült. Az iskolám nagyon nehéz, és ezt nem csak a tananyagra értem, hanem ugy az egész. Bennem elég nagy megfelelési kényszer van, mind a tanárok, mind az osztálytársaim, családom, párom iránt és talán legfőképp önmagam iránt. 57 eddig ismeretlen emberrel vagyok "összezárva" hétköznapokon, és ezt nehezen vettem. Nem tudni kiben bízhat meg az ember, kinek szimpatikus, ilyenek. Van olyan, hogy 2 órám között csak negyed óra szünet van és a belvárosba kell bejutnom és rohanással sem sikerül...
A hímzésre nem sok időm maradt, pedig ez az egyik éltetőm...
Szerencsére ma sikerült a fényképezőm helyrehozni, csak annyi gondja volt, hogy formatálni kellett a kártyáját vagy mit, így eltűntek a képek, de nem gond, holnap ha jó idő lesz akkor tudom őket pótolni.
Most nagyon meg vagyok fázva és talán az egyik leghúzósabb napomon vagyok túl ebből a hétből, de vége és holnap jobb lesz :)
Az iskola amugy tetszik nekem, eddig ugye a Természettudományi karon jártam matematikára 3 félévet és ott minden csak matek volt. Most sokkal jobb, hogy van matek, magyar, tesi, ének, rajz, pszihológiák, filozófia, ilyesmik. Változatos és ez kell. Van rajz órám is, amit annak ellenére, hogy nem igazán gondolom, hogy tudnék rajzolni, nagyon élvezem. Egész órán zene szól és alkotunk. Teljesen el lehet lazulni és kiadni magunkból rajz formájában az érzéseket.
Remélem holnap minden összejön és tudom mutizni a hímzéseket, mivel, hogy, merre, mennyi :)

Nincsenek megjegyzések: